A csokoládé eredete

 

Az emberiség egyik legfinomabb csemegéje, a kakaóbab, egy trópusi fa gyümölcse. Tudományos neve méltóan fejezi ki: Theobroma cacao, vagyis az istenek eledele. A kakóbabot az aztékok Quetzalcoatl, vagyis a Kígyó Isten ajándékának tekintették. A belőle készült főzetet egyrészt serkentő hatása miatt fogyasztották, másrészt hittek az aromás ital bölcsesség- és életerő-

növelő hatásában. Amikor Kolumbusz Kristóf és legénysége a mai Honduras partjaihoz közel található Guanja szigetén kötött ki Amerika felfedezésekor, az őslakók parányi ovális, barna diókkal ajándékozták meg őket, valamint kaptak az erősítő italból is. A szigetlakók ezt a bizonyos italt hívták xocolatl-nak, amiből később a csokoládé elnevezés kialakult.

A xocolatl elkészítéséhez a kakaóbabot megpörkölték, megőrölték, majd vizet öntöttek hozzá, és felmelegítették. A kakaóvaj kivonása után kukoricalisztet szórtak bele, hogy sűrűbb legyen. Különféle fűszerekkel ízesítették, így erős paprikával is, mely pikáns aromát adott a masszának. Kolumbusz és társai le voltak nyűgözve a furcsa italtól, de még nem jöttek rá a benne rejlő üzleti lehetőségekre.

A kakaó útja Európába
A kakaó igazi felfedezője Hernán Cortés volt, aki 1519-ben érkezett a mai Mexikó területére. Itt az aztékok nem csak fogyasztották, de pénzként is alkalmazták a kakaóbab barna szemeit, ezért a spanyol hódítók az almendra de dinero, vagyis pénzmandula nevet adták az ismeretlen növénynek. Az aztékok ősi legendáiban szerepelt istenük, Quetzalcoatl visszatérése, így Cortés megjelenése a legendák valóra válását jelentette számukra. A fényes fogadtatás részeként Moctezuma király megkínálta a kakaóból készült különleges italból, amit csak kivételes személyek fogyaszthattak. Cortés felismerte, hogy az ital tápláló, frissíti a szellemet, ezért katonáival is itatott a fűszeres nedűből. A hadsereg ezáltal képes volt egész nap menetelni az újonnan felfedezett kontinens belseje felé. Az eredmény láttán a spanyol hadvezérben felébredt az üzleti érzék, és hajóin kakaót szállítatott Európába.

A csokoládékészítés kezdetei
Az expedícióval szerzetesek is utaztak az Újvilágba. Egyikük elküldött néhány szem kakaóbabot a zaragozai apátnak, aki Európában elsőként készített belőle csokoládét. A barna massza aromája még elég távol állt a mai ízlésvilágtól, hiszen rettenetesen keserűre sikeredett. Csaknem egy évszázadnak kellett eltelnie, míg rájöttek, hogy mézzel ízesítve, a későbbiekben pedig cukorral keverve, igen finom csemegét készíthetnek. A 17. század csokoládéja viszont már hasonlított a manapság ehetőkhöz.

Csokoládé a királyi udvarokban
A felfedezőknek köszönhetően a spanyol királyi ház tagjai is megismerhették a chocolatl nevű italt, melyet a királyi család hivatalos italává neveztek ki. A 17. század elején IV. Fülöp lánya, Maria Teresa lett XIV. Lajos felesége, így a csokoládéivás szokása rövid idő alatt a Napkirály udvartartásában is meghonosodott. A franciák ízlésének furcsa volt a sűrű ital, ezért vízzel hígították. Később ebben a formában terjedt el egész Európában. A nagyvárosokban sorra nyíltak az elegáns szalonok, ahol a csokoládé volt a legnépszerűbb ital. A csoki a kifinomultság és elegancia szimbólumává vált. A recepteken sokat finomítottak, és már nem vízzel, hanem tejjel tették lágyabbá a krémes italt, amit különleges porcelán vagy ezüstcsészékben szolgáltak fel.

Csokoládé mindenkinek
A 18. században a patikákban is lehetett különféle csokoládékészítményeket kapni: volt hashajtó csokoládé, méregtelenítő csokoládé, sőt zabcsokoládé is. A csoki egyre népszerűbb lett, és az 1706-ban kiadott Stevens értelmező szótárban a csokoládé címszó alatt ez volt olvasható: "Jól ismert, így nincs szükség egyéb magyarázatra. Ekkorra már elkészültek az első bonbonok, amelyek kirobbanó sikert arattak a francia arisztokrata hölgyek körében. Az apró csokoládédarabok ízesítése, díszítése már művészien kifinomulttá lett, és a bonbon a felső társadalmi osztályok egyik státuszszimbólumának számított.


 

     

 

Tab