Hol terem a csokoládé?

 

Nektártörténelem édesszájúaknak

Dél-Amerika őserdeiben vadon élő növény a kakaófa, amelynek gyümölcse a kakaóbab. Már Amerika felfedezése előtt virágzó kakaóültetvények voltak Mexikó és a mai Venezuela területén, melyek kezdetben az indiánok vándorlási útvonalát követték. A

kakaóbab többféle funkciót is betöltött az azték és a maja kultúrában. Szerepelt vallási szertartásaikon, mint varázsital - egy maja legenda szerint a csokoládé az istenek eledele -, fogyasztották élvezeti cikként és élelmiszerként is. Fizetési eszközként is szolgált Amerika felfedezése előtt, amikor az adót még kakaóban fizették, és a rabszolgákat 100 kakaóbabért vették. A csokoládé-történetbe itt kapcsolódik be Kolombusz Kristóf, aki egy maja kereskedő bárkáján találkozott először a kakaóbabbal - mint fizetési eszközzel. Haláláig nem is sejtette, hogy Európa kereskedelmében a kakaóbabnak másféle szerepe is lesz.

A kakaóbab Európába átkerülve csaknem 200 évig a spanyolok kereskedelmi monopóliumát képezte, s csak ezután terjedt el Európa országaiban.
A kontinensen a csokoládéfogyasztás a 17-18. században kezdett erősödni. A 17. század elején Ausztriai Anna, majd Mária Terézia révén a csokoládéivás szokása a francia udvarban is meghonosodott. A franciák ízlésének furcsa volt a sűrű ital, ezért vízzel hígították. Később ebben a formában terjedt el egész Európában, így nemigen csodálkozunk rajta, hogy lassanként a csokoládégyártás Franciaországban jelentős iparággá vált.

A spanyol udvarból nemcsak Franciaországba jutott el a csokoládé, hanem a Vatikánban, majd Olaszországban is divatba jött. Elterjedését vallási viták követték, mivel a hölgyek már a templomba is magukkal vitték az édes nektárt. Kezdték úgy vélni, "a jól elkészített csokoládé oly nemes eledel, hogy az istenek tápláléka inkább ez lehetett, mint a nektár, vagy az ambrózia." Komolyan felmerült a kérdés, vajon megszegi-e a böjtöt az, aki csokoládéitalt fogyaszt. Végül XIII. Gergely pápa engedélyezte fogyasztását böjti napokon is.

Míg a csokoládé lázba hozta egész Európát, már nem csak a divat, de a szaporodó gyárak alapanyag-szükséglete is megindította az egyes országok versenyét a kakaóültetvények megszerzéséért. A hollandok kezdetben csak kereskedtek a kakaóval, eljuttatták Angliába, és Németországba. Az első angol csokoládégyár Eristolban épült, 1723-ban. Egyébként az angoloknak jutott először eszébe, hogy a csokoládégyártáshoz tejet, sőt tojást és madeira bort használjanak.

A németek Frankfurtban pontosan 50 évvel később alapítottak csokoládégyárat.

A csokoládé európai karrierje azt is jelentette, hogy elfogytak az amerikai termőterületek. Új helyet kerestek a kakaóültetvények számára, amit Afrikában találtak meg. Itt 1882-ben telepítettek először kakaócserjét. Ez a telepítés olyan jól sikerült, hogy szászadunkra a világ kakaóbab termésének 77%-át Afrika adja. A tömeggyártásra való áttérést a technikai újdonságok, találmányok sorozata követte a 19. század elejétől.

     

 

Tab